Évek óta azt tervezem, hogy milyen lesz majd a 16. születésnapom, mert annyira különleges ez a szám, vagyis én annak tartom. "Sweet 16" avagy "Édes 16"..na igen, erről gondolom már mindenki hallott. Igazából nem tudom, hogy mitől lett pont a 16 édes, de ez valahogy már benne van az emberekben, hogy annak kell lennie, legalábbis én annak érzem és rendkívül különlegesnek. Van egy műsor a 'My super sweet 16', amit régen néztem amikor még fiatalabb voltam. Mindigis olyan szülinapi buliról álmodtam, bár ennek a megvalósítása lehetetlen számomra, de abban reménykedtem hátha csoda történik... 

 Kb. 12 éves voltam, amikor elővettem egy papírlapot és egy tollat, megpróbálkoztam a 16. szülinapom megszervezésével, de idővel rájöttem, hogy ez még korai lenne, így csak 'sweet 13' lett belőle. A dolog nem nagyon jött össze, dehát még kislány voltam és elhittem, hogy csoda történik és mindent megkapok. Mi maradt meg abból amit elterveztem? Tulajdonképpen semmi, de valami apró jelentéktelen dolog mégis. Elővettem az üvegfestéket és elkezdtem írni a betűket: SWEET, aztán leírtam egy számot, ami a 12 volt.(mert akkor még csak annyi voltam) Miután megszáradt felraktam a szobám ajtajára a SWEET 12 feliratot. Nem túl nagy, rózsaszín és fehér betűkből áll, de nekem akkor ez sokat jelentett. Azóta minden évben a születésnapomon,  azaz november 18-án leveszem a második számjegyet és átcserélem egyel nagyobb számra. Igen, most egy 6-ost fogok festeni, és azt hozzáteszem, hogy ugyanazzal a rózsaszín üvegfestékkel, amivel legelőször. Ha megélem a 20-at, akkor az 1-est is le kell cserélnem, de az még odébb van.  Hát ennyi lett a szervezésből, egy felirat...de az örökre. 

 Reggel mikor felkeltem megkérdeztem magamtól: Ez az álom vagy a valóság? Sokszor kérdezem ezt magamtól, mert vannak dolgok, amik hihetetlennek tűnnek, ahogy ez is. 16 lettem... Sosem gondoltam volna, hogy pont így leszek, ahogy most, nem tudtam volna sohasem előre eltervezni semmit, mert mindent a sorsom irányít, nem tudhattam, hogy létrehozok majd egy ilyen blogot és ide leírom majd ezt a szöveget. Mert mindenki változik.. a világ, így változok én is, változik az életem. Már más érdekel, mint x éve, már nem ugyan az vagyok mint tegnap, mert NEM. Akkor egy 15 éves lány voltam, de ma már 16 és ez hihetetlen, hogy mennyire telik az idő, nem hiszem el, hogy már 16 vagyok, pedig egész életemben 16 éves akartam lenni. Megtörtént, mert ez az élet rendje, és nem sírok, miértis tenném? Boldog vagyok, mert ennek a napnak rólam kell szólnia és nem másról. Amikor kicsi voltam, bár azt nem tudom meddig tartott ez az időszak, de kb. 10-11 éves koromig minden évben sírtam a születésnapomon. Miért? Nem tudom, egyszerűen csak NEM AKARTAM FELNŐNI. "Minden kornak megvan a  maga szépsége."- ezt mondta el minden egyes alkalommal anyukám. Valami elképesztően gyorsan szaladt akkoriban az idő, szinte nem is emlékszek már dolgokra, hogy miket tettem, csak visszahallom a szüleimtől, rokonoktól. Nem tudom megérteni, hogy akik most gyerekek, azok miért akarnak már felnőni? Nem értem, hogy miért gondolkodnak így a 12-13 éves lányok, azok felnőttnek képzelik magukat, holott nem azok és nem értem miért dobják el maguktól azt a korszakot, miért nem a kornak megfelelően hoznak meg egyes döntéseket. Igen, énis csak 16 vagyok, és nem mondom magam felnőttnek, mert még én is gyerek vagyok és igen, van olyan időszak, amikor azt kívánom, hogy 18 legyek, vagy több..de ez pillanatok alatt elszáll. Más voltam, mint akik most kisgyerekek, mert azóta rengeteget változott a világ... 

  Hát 16 éves lettem, amit még mindig nehezen hiszek el, de ez van.:))

Itt egy dal, amit biztos sokan ismernek: Hilary Duff-Sweet Sixteen:

ui.: